Indulj el (Symphonic) - Storyum

Érzem, hogy félsz, félsz Már nem fogod a kezemet Mész, csak mész Elveszíted a fejedet Hát jó, jó Megtagadod a szívemet már Indulj hát Látom a hegy tetejét Várom azt, hogy odaérj Átölelsz, majd úgy mesélsz Nincs pillanat mi többet ér Hol késel, hát hideg van Bolyongok holdfény alatt Testem, lelkem felemészt Az akarat már mit sem ér De bármerre is jársz most éppen Még a fák is sírnak véled Tengernyi könny hullna érted Ha kell Érzem, hogy félsz, félsz Már nem fogod a kezemet Mész, csak mész Elveszíted a fejedet Hát jó, jó Megtagadod a szívemet már Indulj hát Érzem, hogy félsz, félsz Már nem fogod a kezemet Mész, csak mész Elveszíted a fejedet Hát jó, jó Megtagadod a szívemet már Indulj hát Sziklába vésem nevedet Isten lássa lelkemet Rózsával szúrom tenyerem Véremmel pecsételem Hadd folyjon az élet vize Minden egyes érintése Gyógyítsa meg fáradt szívemet Érzem, hogy félsz, félsz Már nem fogod a kezemet Mész, csak mész Elveszíted a fejedet Hát jó, jó Megtagadod a szívemet már Indulj hát Érzem, hogy félsz, félsz Már nem fogod a kezemet Mész, csak mész Elveszíted a fejedet Hát jó, jó Megtagadod a szívemet már Indulj hát Itt lennék, ha hívnál Holdfénynél sziluetted még vár Csak a vágy, ami tréfál Ő mindig szerelmet prédál Árnyék vagy a fénynél Nincs már tűz, csak a szikrák Szeretem még az ég lát Mert a víz utat tör majd a sziklán